“Bakelitlemez” - ami sosem tartalmazott bakelitet
Sokan akár napi szinten hallgatjuk kedvenc előadóinkat vinilen, de vajon tisztában vagyunk ennek a hanghordozónak a történetével?
A hanglemez
A hanglemez, ahogy a neve is mutatja, hanganyagok tárolására alkalmas adattároló. Ennek a lapos korongnak mindkét oldalán, a széléről a közepe felé, spirális barázda van. Ebből a barázdából olvassa le a hangszedő a hangot.
A 20. század nagy részében ezt a technológiát alkalmazták a zene sokszorosítására, majd a 21. század elejétől egészen napjainkig, az új hullámnak köszönhetően, ismét divatba jött a vinil.
A bakelit
Noha kis hazánkban sokszor bakelitnek nevezik a vinileket, a szintetikus műanyagból soha nem készítettek hanglemezt! A rideg és törékeny anyagba ugyanis fizikailag képtelenség a spirális barázdákat belepréselni.

Ez a tévedés onnan eredeztethető, hogy a régi hanglemezek anyaga is fekete és viszonylag kemény volt, mint az akkoriban használt bakelit, ami olyan hétköznapi tárgyak alapjául szolgált, mint a telefonkészülékek.
A gyártás
A hanglemezeket eleinte keménygumiból gyártották. A 78-as fordulatszámú gramofonlemezeket már sellakkal borított lakklemezekből míg a mikrobarázdás hanglemezek leggyakrabban polivinil-kloridból (magyarán PVC-ből) és polivinil-acetát kopolimerjéből készülnek.
Megnevezés
Az utóbbi időben elterjedt a “vinyl” megnevezés a magyar nyelvben is a bakelit megnevezés mellett. Bár a "vinil" megnevezés jobban utal az alapanyag egyik összetevőjére, ennek ellenére ez is félrevezető, hiszen a 45-ös kislemezek készültek polisztirolból is, amit a köznyelv ettől még ugyanúgy vinilnek illetve bakelitnek hiv.
A mai szóhasználat hanglemez alatt a mikrobarázdás lemezt érti.